Az első (bevezető) poszt

Hmmm... hol is kezdjem... Ez a blog arról fog szólni, hogy hogyan keveredtünk ki Németországba, mik voltak az okok, a mozgatórugók. Írni fogok munkavállalásról, lakáskeresésről, költségekről és minden problémáról, amivel mi szembesültünk. Amennyire tudom, igyekszem majd objektívan beszámolni arról, hogy mi az, ami bejött és mi az, ami nem felelt meg az elvárásainknak vagy máshogy gondoltuk.

Akkor most néhány szót rólunk:

27 éves vagyok, a Cirmi nicknév ne tévesszen meg senkit, srác vagyok J
Karrieremet a katonai fősuli hadmérnök szakának elvégzése után a Magyar Honvédségnél kezdtem, mint informatikai tiszt, hadnagyi rendfokozatban. Három hosszú év után – megunva, hogy a Honvédség lassan hömpölygő gályáját tolom – elszegődtem egy családias hangulatú informatikai céghez, mint SharePoint fejlesztő. (Informatikában nem járatosak kedvéért: a SharePoint egy Microsoft termék, ami a csoportmunkát teszi hatékonyabbá és a közép- és nagyvállalatok 95%-a használja valamilyen szinten. Mivel a SharePoint egy rendkívül összetett rendszer, viszont értő kezekben nagyon hatékony fegyverré válik, a témakörhöz konyító fejlesztőket és konzulenseket elég jól megfizetik az egész világon.) A cég egyik fő partnere egy nagy magyarországi pénzintézet, így kiváló lehetőségem nyílt, hogy nagyvállalati környezetben fejlesszem tovább az MH-nál összekuporgatott tudásomat. Az ott töltött kicsit kevesebb, mint két év alatt rengeteget fejlődtem, számos kisebb és nagyobb projektekben vettem részt, egyaránt szerepet vállalva fejlesztői és tanácsadói feladatkörben. Eközben fokozatosan ért meg bennem a gondolat, hogy szeretném beváltani egy régi elképzelésem és próbára tenném magamat(magunkat) külföldön. A pontosabb okokat a következő posztban fogom részletezni. Párom először nem igazán vett komolyan, de ahogy telt az idő, rájött, hogy nem viccelek J

Az elmúlt fél-egy évben fokozatosan készítettük elő a kiutazást, lépésről-lépésre építettük fel azt az utat, ami oda vezetett, hogy április 15-én már kint fogok kezdeni. Párom amúgy pénzügyi területen dolgozik, jópár év multis tapasztalat van a háta mögött. Őt az anonimitás vizein tovább evezve (és a macskás nick-eknél maradva) ezentúl konzekvensen Korminak fogom nevezni (természetesen az anyakönyvi kivonatában nem ez a név szerepel). Tehát Kormi is teljes mellbedobással támogatja, hogy kipróbáljuk magunkat külföldön. Mikor, ha nem most, hiszen gyerekünk még nincs (de egy-két éven belül szeretnénk), néhány évvel később már nehezebb lenne egy ilyen vállalkozást abszolválni. Van mondjuk két cicánk (gondoltátok volna? J ), akik legalább annyi energiát igényelnek, mint egy gyerek, viszont nem kapunk semmiféle támogatást és adókedvezményt utánuk... J Mivel mi nagyon komolyan vesszük, ha valamiért/valakiért felelősséget vállalunk, így természetesen a cicák, Artúr és Pollen (ők eredeti nevükön szerepelnek, megkérdeztem őket, nem tiltakoztak) is jönnek velünk.

Jelenleg még csak nekem van kint fix állásom, Kormi marad itthon, amíg nem jelzek néhány hét után, hogy minden rendben. Akkor majd ő is felmond és kint kezd el állást keresni. Per pillanat szóbeli ígérete van a mostani munkahelye magyarországi igazgatójától, hogy a cég müncheni irodájában intéznek neki egy helyet. Nem kell hangsúlyoznom, hogy ez mekkora szerencse lenne, nem kellene kint állást keresnie...

Tudnék még sok mindenről írni, de már így is kicsit csapongtam ebben a bevezető írásban és szeretnék némi struktúráltságot és rendszert vinni a blogba. A következő poszt az okokról fog szólni, utána a felkészülés, a munka- és albérletkeresés fog sorra kerülni. Legalábbis most ez a terv, de majd meglátjuk...