Hazautazási lehetőségek

A kezdetektől fogva komoly dilemmát okozott a "Hogyan menjek haza" kérdéskör boncolgatása. Többféle lehetőség közül választhatunk, úgy, mint repülő, vonat, busz, saját autó, esetleg car-sharing (közös utazás másokkal). Vegyük most végig ezeknek az alternatíváknak az előnyeit és a hátrányait.

Repülő

Kezdjük a rosszhírrel. Münchenbe nem megy fapados járat. Ez nem Velence, ahova egy jobb karton sör áráért levisz minket a Ryanair. Itt csak Lufthansa vagy Air Berlin van (utóbbi általában átszálással), és mint tudjuk, ezek bizony nem olcsók. Amikor intejúzni hívott a cég, akkor repülővel jöttem-mentem (a cég fizette), a retúrjegy időben megvéve (természetesen turista osztályra, a business class ára nem evilági embernek való) 370 euró volt, ami laza 115 ezer jó magyar forint. Ha lecsúszunk az "olcsó" jegyekről, akkor persze még durvábbak az árak. További hátrány, hogy a Franz-Joseph repülőtér bőven a városon kívül található, így az érkezés után még egy egyórás elővárosi vonatozás is vár ránk, ha el akarunk jutni a városközpontba. Maga a repülőút nem hosszú, felszállás-leszállással együtt nagyjábol másfél óra (szemben a vonat-busz-kocsi 7-10 órájával), de ha a központba jutást, az indulás előtti hamarabb kiérkezést, becsekkolást, biztonsági ellenőrzést is beleszámoljuk, időben már nincs is akkora különbség, pláne, ha ár-érték arányban nézzük a dolgot. Mindenki döntse el magának, hogy a viszonylagos gyorsaság mekkora felárat ér meg neki.

A müncheni reptér

Vonat

Szerintem az egyik leghasználhatóbb alternatíva, a Railjet eléggé megbízható, viszonylag kényelmes, időben foglalva 29 euró az ára (egy irányba), de ha lecsúszunk ezekről, akkor még mindig csak 39, 49 vagy 59 euróba kerülnek, ami szerintem igencsak jó ár. Az utazás ideje nagyjából hét óra, a szerelvények tiszták, kultúráltak, van konnektor, sőt, Ausztria területén belül WiFi is. Ez a marketing része, a gyakorlatban a WiFi általában olyan, mint az egyszeri mesehős. Hol volt, hol nem volt...

Ha valakinek jó az alvókája, annak nem nagy kihívás egy hétórás vonatút, a többiek készüljenek könyvvel, filmekkel, vagy bármi mással, amivel le tudják foglalni magukat. Lehetőség van továbbá éjszakai vonattal is jönni, ezt még nem próbáltam, így erről nem nyilatkoznék.

A Railjet legnagyobb problémája, hogy Pest irányába délután negyed kettőkor indul az utolsó, míg vissza (München felé) fél négykor. Ez utóbbi még nem is probléma, de ha munkából jönnénk haza, akkor mondjuk pénteken negyed kettő előtt el kell indulnunk, mert utána erre már nincs lehetőségünk. Ezt a legtöbb munkahelyen valószínűleg nem fogják jónéven venni, hiszen gyakorlatilag fél napot sem töltünk azzal, amiért – jobb esetben – vaskos eurókötegeket tesznek elénk hóvégén.


Busz

Többféle garázscég is alakult otthon a Münchenben élő/dolgozó magyarok fuvarozására. Ezek közös jellemzője, hogy általában este hétkor indulnak kintről és másnap hajnalban 5-6 között érnek Pestre. Ne nagy buszokra, hanem inkább 8-10-12 személyes kis mikrobuszokra gondoljunk. Az ár többnyire 9-10 ezer forint körül szokott lenni. Ezekkel szintén nincs személyes tapasztalatom, van viszont ismerősöm, aki egyszer ment busszal és azt mondta, hogy soha többet. Nyilván elvárás és kompromisszumképesség kérdése is a dolog.

Car-sharing (avagy TeleKocsi)

Erre a lehetőségre én is csak most bukkantam, a buszt leszóló ismerősöm ajánlotta. Az oszkar.com internetcímen kikereshetjük, hogy egy adott napon kik jönnek autóval Budapestre, és egy megadott anyagi hozzájárulás fejében becsatlakozhatunk útitársnak. A weblapon egyébként nem csak München-Budapest utak vannak, hanem elég sok európai városból haza tudunk így jutni, vagy ha már itthon vagyunk, akkor értelemszerűen a másik irányba is utazhatunk.

Némi kompromisszumot természetesen igényel a dolog, hiszen a többi utast is össze kell valahol szednie a sofőrnek, legyen az egy kis német falu, vagy Salzburg peremvidéke, esetleg Bécs közepe. Árban általában felette van az olcsó vonat- és buszáraknak, viszont szinte minden órában indul valaki, akihez becsatlakozhatunk, így nyugodtan jöhetünk a munkaidő végeztével is. A dolog jó oldala, hogy ha a vezetővel meg tudjuk beszélni, és nem a periférián lakunk/dolgozunk, akkor háztól-házig visznek minket. Azonban legyünk jófejek, és ne csesszünk ki az útitársakkal azzal, hogy elvárjuk, hogy a sofőr bejöjjön értünk München belvárosába, a legnagyobb dugó közepébe. Ekkor inkább menjünk metróval pár megállót egy külsőbb részig, nekünk tíz perc, viszont nem tart tovább az utazás miattunk egy órával.

A Car-sharing életkepes elképzelés, én is így jöttem haza a hétvégére, és ha úgy alakul, legközelebb is igénybe fogom venni ezt a formáját az utazásnak. Kicsit emlékeztet az egész a stoppolásra. Na nem az ingyenessége miatt, hiszen itt kifizetjük a sofőrnek, ami jár, hanem mert sosem tudhatjuk, hogy kikkel fogunk egy autóban ülni, és tuti minden alkalommal új embereket fogunk megismerni. Persze ez egy vonaton is így van, viszont tapasztalatom szerint ott sokkal ritkábban beszélgetnek az emberek, mint ha egy autóban utaznak mondjuk négyen. Mivel az ár általában magasabb, mint a buszjegy ára, így legtöbbször nem az utolsó gyári vendégmunkások jönnek velünk. Nem leszólni akarom őket, de nekem nem tartoznak a kedvenc útitársaim közé. 

Autóval

Ha úgy döntünk, hogy mindenki kapja be, és nem akarjuk senkinek sem a büdös lábát szagolni nyolc órán keresztül (maximum a sajátunkat), akkor használhatjuk saját, vagy bérelt gépjárművünket a rokonlátogatáshoz. München-Budapest oda-vissza nagyjából 1400 kilométer, ez alapján mindenki ki tudja számolni, hogy az autója mennyi benzint/gázolajat fog elnyammogni ezen a távon. Az üzemanyag árához adjuk még hozzá az osztrák és a magyar autópálya-matrica árát, az út idejéhez pedig esetlegesen egy combosabb dugóban eltöltött órácskát is. Ha a csillagállás megfelelő és szerencsénk van, akkor 6-7 óra alatt itthon vagyunk, ha jó a verda és nem parázunk a büntitől, akkor ez akár 6 alá is szorítható. De parázzunk csak nyugodtan és tartsuk be a szabályokat. Különösen a követési távolságot, ugyanis erre nagyon ráálltak mind osztrák szomszédainknál, mind a németeknél, és komoly összegek repkedhetnek, ha otthoni szokás szerint az előttünk lévő fenekében tujázunk (második jelentés). Ha gyakran utazunk saját autóval, érdemes lehet utánajárni egy assistance-szolgáltatás árának, hiszen nincs is gyönyörűbb, mint mondjuk télen este 11-kor az osztrák pálya leállósávjában ácsorogni, a felhajtott motorháztető alatt találgatva egy probléma okát. Az assistance-szolgáltatás magában foglalhatja az elszállítást, műszaki mentést, de akár csereautó vagy szállás biztosítását is. Nyilván az árak is ennek megfelelően alakulnak, de szerintem mindannyian ismerjük Murphy-t: ami elromolhat, az el is romlik...

Egy kis összegzés

Ha nagyon sietünk és/vagy ne adj isten nem mi fizetjük az utat, akkor egyértelműen a repülő a legjobb választás. Ha árérzékenyek vagyunk, az indulási és érkezési időt tekintve pedig rugalmasak, akkor vonat, esetleg (ha előbbire már nincs normális áron jegy, vagy ha kora délutánnál később indulnánk) busz. Ha nem sikerült időben jegyet venni a buszra-vonatra vagy más időpontban szeretnénk indulni/érkezni, akkor a car-sharing is szóbajöhet. Ha a kompromisszumkészségünk egy döglött lóéval vetekszik, és nem óhajtunk ismeretlenek társaságában ücsörögni órákig, továbbá belefér a pluszköltség, akkor használjuk inkább saját autónkat az utazáshoz, mindenki jobban fog így járni. Ha keveset fogyasztó dízel autónk van, akkor talán árban is ez a legjobb alternatíva. Ha ketten vagy többen jövünk együtt (asszony, ismerősök, kutya, macska stb...), akkor nincs miről beszélni, ekkor már mindenképpen a saját autó a legolcsóbb megoldás. Kivéve persze, ha egy ötliteres Mustang-unk van, de ez esetben nyugodtan hagyjuk otthon a garázsban és üljünk fel szépen csendben a 29 eurós Railjet-re :)