Életjelek

Az utóbbi két hétben nem nagyon volt időm írni, ugyanis Kormival épp a június végi esküvőnk utolsó simításait végezzük. Igen, egy kétlépcsős kiköltözés kellős közepére (micsoda alliteráció) még jó érzékkel beillesztettünk egy szűkkörű esküvőt is. A lúd meg az az ominózus kövérség, ugyebár... :)

Kormiról jut eszembe, többen is kérdezték már, hogy ha Cirmi fekete, akkor vajon milyen színű lehet Kormi. Hogy senkinek az oldalába ne fúrjon százforintos méretű lyukat a kíváncsiság, íme egy jóvágású profilkép az én Kormimról:

Itt éppen felfedezte, hogy már megint nem mosogattam el.

Hogy a dolgokat tovább tetézzük, az esküvő mellett beindult számára az álláskeresés is, több-kevesebb sikerrel. Vagyis egyelőre inkább kevesebbel, de még eléggé az elején járunk, úgyhogy fő az optimizumus. Sajnos ő még nagyon alapszinten beszél csak németül, így jelentős hátránnyal indul, de igyekszünk ezt a kiváló pedigréjével (referenciáival), tapasztalatával és az angol nyelvvel pótolni. Ha végképp nem megy majd a dolog, akkor marad a B-terv, nagyon intenzíven folytatni a némettanulást fél évig, sok-sok nyelvórával, és utána újra megpörgetni a szerencsekereket. Ha esetleg van olyan olvasó, aki idekint képben van pénzügyes melókkal kapcsolatban, és van kedve megosztani a tapasztalatait, akkor ide vagy kommentben is nyugodtan írhat, nagyon hálásak lennénk. Természetesen nem konkrét állásajánlatokra gondoltam, hanem hogy ki-mikor-hogyan talált pénzügyes állást, mik a meglátásai, tanácsai.


Élet idekint

Kicsit csapongani fogok ebben a posztban, mert nincs igazából semmi kitűzött témám, csak feljegyeztem gyorsan néhány kulcsszót magamnak, amikről szeretnék pár mondatot írni. Például, hogy továbbra is nagyon jól érzem magam itt, abszolút megtaláltam a helyem az elmúlt hetekben, a lakás pazar, a környék nagyon kellemes és mostanra a munkahelyemen is tökéletesen beilleszkedtem a csapatba. Az első és eddigi egyetlen negatívum is inkább egyéni sajátosság, ugyanis rendkívül érzékeny bőrrel vagyok megverve és mindig is nagyon kellett figyelnem, mert egy új tusfürdő vagy mosópor simán kiütéseket eredményezhetett. Tudniillik, itt kint Münchenben híresen kemény a víz (egészen elképesztő mértékben), ezért az ember bőre általában olyan száraz, hogy azt nehéz szavakkal elmesélni. Mivel az első időszakban ennek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, mostanra a két karom tele lett ronda foltokkal. Ebbe a bőrszárazság mellet belejátszik valószínűleg az új tusfürdő-öblítő-mosópor szentháromság is. Ha a Kormi által most kihozott spéci testápoló és mosakodószerek nem segítenek, akkor rögtön le is tesztelhetem a következő hetekben a német egészségügyi rendszert egy bőrgyógyásznál tett látogatás keretein belül. De reméljük odáig nem fajul a dolog. Ha ezt a kellemetlenséget leszámítjuk, minden nagyszerű idekint. Nehéz azt megítélnem, hogy még mindig a rózsaszín köd homályosítja el a látásom, és ebből fakadóan az agyam tudat alatt kizárja az esetlegesen létező csövesek látványát és az összepisált aluljárók szagát és csak a sportkocsikat engedi észrevennem, vagy ez tényleg a valóság. Pont ma beszéltük Kormival (egy hetet kint tölt, így végre nem vagyok egyedül), hogy nem is a fiatalabb korosztálynál ordít a különbség, hanem az idősebbeknél (45-50 fölött). Most az olyan példáktól vonatkoztassunk el, hogy láttam 60 körüli nénit napszemüvegben, a leengedett ablakon kikönyökölve S3-as Audit vezetni. Maradjunk az átlagnál, márpedig az átlag középkorúak sportosak, jól öltözöttek, karizmatikusak. Érződik rajtuk, hogy elégedettek magukkal és azzal, amit eddig elértek, nem rokkantak bele sem fizikailag, sem lelkileg a munkába, látszik, hogy maradt energiájuk élvezni az életet. Nem tudom, hogy máshol Németországban mennyire más esetleg a helyzet, itt a városban sétálva én lépten-nyomon ezt tapasztalom. Jó érzés ezt látni, hiszen nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem ideális esetben inkább fordítva, ugyebár.


Tömegközlekedés

Furcsa, de például ellenőrt tömegközlekedési eszközön még nem láttam (de metróbejáratnál-kijáratnál sem). Most már nagyon szeretnék egy alapos ellenőrzésben részt venni, mert érdekelne, hogy a rengeteg utazó közül hányan bliccelnek. Nekem van egy elképzelésem (nem sokan), de kíváncsi lennék a valóságra. Érdekes adalék, hogy a bérletek átruházhatóak, nem jár úgy az ember, mint Kormi, aki most fizetett Pesten pótdíjat (jogosan), mert nem írta rá a bérletre az igazolványszámot (mert lusta volt). A tömegközlekedés elég jól ki van építve, a város és az elővárosok tizenhat koncentrikus körre vannak osztva és amikor megvesszük a jegyet/bérletet, megmondhatjuk, hogy milyen gyűrűn (Ring) belül szeretnénk utazni, és ennek fejében alakulnak a költségek. Például nekünk elég a Ring 3-on belülre bérletet venni, (4-ig tart a hagyományos értelemben vett belváros), így egy havi bérlet 61 euró. Ha valaki a Ring 16-ig vesz bérletet, az 200 euró fölött van, de azzal már a repülőtérig is ki lehet menni. Tessék egy térkép. A metrók amúgy tiszták, bár egyik-másik járat meglehetősen retró, de amúgy semmi gond velük, gyorsak és viszonylag csendesek is. A felszíni közlekedést eddig elenyésző alkalommal próbáltam, akkor tisztának, kultúráltnak, megbízhatónak találtam. Muszáj is annak lennie, hiszen a belvárosban napközben autóval közlekedni egyenlő a rituális öngyilkossággal. Nyilván ezért fordulhat elő, hogy ez a gyönyörűség lent áll a garázsunkban, és nem az utakat rója rendületlenül:

A munkahelyről néhány szót

A cég továbbra is elég gazdag, mint kiderült, az esküvő előtti héten megyek négy napra New York-ba (projektmeeting = szakrális jellegű időszakos összejövetel), júliusban Ausztriába valami hegyi kisvárosba (müncheni iroda csapatépítő = közös lerészegedés), ősszel pedig vagy Bostonba, vagy Milánóba, vagy Kathmandu-ba (Global IT csapatépítő = közös lerészegedés sok szőrös rendszergazdával és fejlesztővel). Minden 3-4 óránál hosszabb repülőút automatikusan első osztályon történik. Ha nem tudjuk, hogy mennyi egy elsőosztályú retúrjegy a tengerentúlra, elárulom, hogy sok. Nagyon sok. Boldog vagyok, mert önerőből még egy jó darabig nem jutnék el Amerikába. Amikor a projektvezető megtudta, hogy két nappal a visszaérkezés után lesz az esküvőm, felvetette, hogy mehetnénk akkor inkább Vegasba meetingelni, de aztán végül ebből nem lett semmi :)

Találkoztam egy magyar kollégával is, ő tizenöt éve van a cégnél, ebből tizenkettőt Budapesten töltött és ezután ajánlottak neki kint egy pozíciót, amit el is fogadott. Kedves volt tőle, hogy beugrott érdeklődni, hogy hogy érzem magam, a cég küld körlevelet az új munkatársakról, abból értesült rólam. Lett továbbá egy új, Berlinből érkezett munkatársam is, na őt megérteni egyenlő a lehetetlennel. Még ha lassít is a tempón a kedvemért, sokszor akkor is vért izzadok, hogy kilogikázzam a feltett kérdést. Néha több ötletem is van, aztán tetszőlegesen megjelölök egyet - mint a Vágó-játékban - és válaszolok arra. Ha egy pár másodperc csend következik a társalgásban, akkor tudom, hogy nem jó kérdésre feleltem :) Megesik az ilyesmi, majd idővel belejövök. Érdekes, hogy mennyire mondja mindenki, hogy milyen jól beszélek németül, és ez a valóságban egy ebéd közbeni társalgásnál, az echte német kollégákkal mennyire félelmetesen kevésnek bizonyul... Persze, ha odafigyelnek rám, vagy kettesben beszélgetek valakivel, akkor nincs gond, és amúgy is, napról-napra szépen lassan jobb lesz a dolog. A sarki török pizzásnál (micsoda paradox) már sikeresen megértem, hogy mit felel a rendelésemre. Az első napokban ez sem volt egyszerű, a törököknek is egészen sajátságos német kiejtésük van.


Kis kiegészítés korábbi posztokhoz

Az egyik korábbi bejegyzésben szó volt a letiltott Youtube videókról. Időközben találtam egy kiegészítőt a Chrome böngészőhöz, aminek segítségével olyan videókat is megnézhetünk, amik amúgy meg sem jelentek volna meg a találtai listában. Az elmúlt egy hétben ennek a segítségével hallgattam zenét, és ugyan nem tökéletes a rendszer, de azért nagyon sokat tud segíteni. Itt tudjátok letölteni.

További érdekesség, hogy az egyik kollégám említette, hogy ha külföldről települünk be, akkor lehetőségünk van a lakás kibérlésekor kifizetett provízió bizonyos százalékát adójóváírás formájában visszaigényelni. Ez a német állam hozzájárulása ahhoz, hogy az ide beáramló tehetséges emberek letelepülését megkönnyítse. Próbáltam utánajárni, de nagytudású Google barátom nem volt túl segítőkész, bár ez nyilván az én hibám, valószínűleg elég bénán válogattam össze a keresési kifejezéseket. Utána fogok járni rendesen ennek a témának, mert úgy gondolom, ez másokat is érinthet. Ha valakinek lenne információja ezzel kapcsolatban, kérem, ne tartsa magában, okuljunk belőle mindannyian.


Egy érdekes élmény

Végezetül még megemlíteném egy nagyon érdekes élményemet. A Real-ban vásároltam szombaton és mivel van pingpongasztal a házzal szemközti parkban, gondoltam, hogy veszek két ütőt, hogy kicsit pötyöghessünk Kormival. A megvásárolható ütők elég széles árskálán mozogtak, de mivel én nem vagyok a pingpong Tiger Woods-a (finom képzavar), így a lehető legolcsóbból vettem kettőt. Vagyis akartam venni, ugyanis csak otthon, a blokkot böngészve tűnt fel, hogy a kiírt 4.99 helyett sikeresen 25.99-ért vettem egy fél-profi ütőt. Valamelyik hiperintelligens polgártársnak sikerült az adott példányt két polccal lejjebb, az olcsók közé visszarakni, én pedig nem ellenőriztem elég alaposan le, a márka stimmelt, csak a típusszám nem. Mivel rögtön az egekbe ugrott a vérnyomásom (élelmiszerre nem költöttem ennyit az elmúlt héten), így visszavittem blokkal együtt az ütőt, hátha lehet valamit tenni. Mint - legnagyobb megdöbbenésemre - kiderült, minden Real termékre négyhetes garancia van, ha bontatlan a csomagolás és megvan a blokk, visszaveszik. Ez eddig még annyira talán nem is meglepő, az igazi meglepetés akkor ért, amikor a várt vásárlási utalvány helyett visszaadták készpénzben az árát! Na erre nem számítottam. Ráadásul semmit nem kellett megmagyaráznom, a vevőszolgálaton odaadtam az ütőt, mondtam, hogy vissza szeretném adni, és már adták is az árát. Csak pislogtam, mint hal a szatyorban.


Zárszó

Mint említettem már, a héten itt lesz Kormi, jövő hétvégén négynapos szünet (csütörtök ünnepnap, pénteket kivettem szabinak), így lesz alkalmam hazalátogatni. Még egy utolsó gondolat, ha már a szabadságok szóba kerültek. A cégnél harminc nap az éves szabikeret, továbbá egész Európán belül Münchenben van talán évente a legtöbb ünnepnap, szám szerint több, mint tizenöt. Ha az értesüléseim helyesek, ezek nagy része a vallásokkal köthető össze, amiket itt nagyon szigorúan vesznek, így rengeteg Szent-XY jellegű munkaszüneti nap van. Amióta kint vagyok (április 15), ez azt hiszem a negyedik ünnepnap lesz...