Cirmi Update

Miután három hónapon keresztül istentelenül lusta eléggé elfoglalt voltam, így kicsit elmaradtam a különböző történések dokumentálásával. Így visszagondolva, annyi minden volt az elmúlt hetekben, azt sem tudom, hogy hol kezdjem...

A macska-nász

Vagyis hogyne tudnám, a legfontosabb eseménye az elmúlt időszaknak, sőt, az idei évnek, hogy Kormival egybekeltünk és immár hivatalosan is egy családként boldogítjuk a világot. Íme az esküvői meghívónk:

Kicsit kocka, kicsit macskás

Azt hittem, hogy nem érzek majd jelentős változást az esküvő után, de meglepődve tapasztaltam, hogy mégis. Nehéz elmagyarázni, de valahogy a kapcsolatunk sokkal komolyabb, mélyebb lett (persze a jó értelemben véve). Az első hetekben milyen furcsa volt Kormit úgy bemutatni, hogy a feleségem... Mostanra már hozzászoktam, de amikor napközben ránézek a gyűrűmre, még mindig melegséggel tölt el a tudat, hogy összekötöttük az életünket. Ki gondolta volna ezt anno öt éve, amikor azon a decemberi estén megismerkedtünk... J

A kiköltözés 

Az esküvőt egy héttel később Kormi és a cicáink kiköltöztetési manővere követte. Mivel a saját autómat nem sokkal azelőtt eladtam, így végül arra jutottunk, hogy egy bérautóval fogjuk végrehajtani a küldetést. Nem volt egyszerű összeegyeztetni, hogy az albérletet is vissza tudjuk adni az ingatlankezelőnek, a „nem rögtön fontos” dolgokat is át tudjuk csoportosítani a barátokhoz/rokonokhoz, a főnököm is elengedjen szabadságra, össze is pakoljunk, megfelelő bérautó is legyen ésatöbbi. Nem volt könnyű szülés, az tuti.

Mivel napi kilométer limit van a bérelt verdákon, így öt napra hoztam el. A napi 300 (összesen 1500) felhasználható kilométerbe kényelmesen belefért az oda-vissza út és a pesten belüli rohangászás is. A 0 euro önerős casco biztosítással egyébként 360 euróba fájt a bérlés. Vagyis ennyi lett volna eredetileg, de mivel kedd reggel helyett hétfő este leadtam az autót, végül egy nappal kevesebbet számoltak fel, így csak 300 euró körül volt a kiruccanás. Azon, hogy az öt napra lefoglalt és kifizetett autó visszaadásakor automatikusan csak négy napot számolnak fel, hozzáadva a többletkilométerek (kb. 200 volt a négy napra engedélyezett 1200 fölött) plusz költségét és visszautalták a különbözetet, egészen meglepődtem. Nagyon ügyfélbarát hozzáállás, le a kalappal előttük. Ha legközelebb lesz fölös 300 euróm autóbérlésre, ismét a Sixt-hez fogok fordulni J

Egyébként így nézett ki az autó mikor elindultunk Magyarországról:

Ami befért jött, ami nem, maradt

Kukucs (alatta a másik doboz, benne a másik cica)

Az utolsó négyzetcentiméternyi szabad helyet is felhasználtuk. Egyébként innen üzenem azoknak, akik esetleg új Skoda Superb vásárlásán gondolkodnak: hajrá, nem lőttök vele mellé. Nagy, kényelmes, jók a felhasznált anyagok, a kétliteres, 170 lovas dízel is megy, ahogy kell neki. Ja, és rommá pakolva 5.7 volt az átlagfogyasztás, pedig nem mondhatni, hogy lassan jöttünk volna. Ami miatt nagyon aggódtunk előtte, az az volt, hogy vajon a cicáink hogyan fogják viselni a közel hétórás utat. Amikor régebben hébe-hóba családlátogatásra vittük őket, akkor az egy órás út alatt is bepisiltek néha, sőt volt alkalmanként kaki is. 

Ennek ellenére ezúttal minden rendben volt, hangjukat sem hallottuk. Kutyapelenkát tettük a dobozba a macskák alá, de nem volt rá szükség. Néha megálltunk, de csak azért, mert annyira csöndben voltak egész úton, hogy már azon aggódtunk, hogy valami bajuk van. Egyébként a titok nyitja a futómű és az útminőség lehet. A régi G Astra nem igazán szerette a Szolnok körüli utakat, és őszintén szólva a cicák sem túlzottan kultiválták. Tizenhat éves autó, szélzaj, ha gyorsítani akarsz, akkor erős menetzaj és a többi. Ezúttal (többnyire) jó minőségű autópályán, tempomattal, normális futómű fölött hédereztek, viszonylagos csend honolt az utastérben, nem lehetett panaszuk. Nem is volt. Kibírták az utat pisi-kaki nélkül, amire azért komoly pénzben nem nagyon fogadtunk volna előtte.

Egyébként ilyen útlevelük volt (ez kötelező, nem mi voltunk vicces kedvünkben):

Az akklimatizálódásuk is meglehetősen gyors volt, a megérkezés után egy órával már kényelmesen sétálgattak az új lakásban. Mostanra meggyőződésem, hogy ők még nálunk is jobban szeretik a helyet: a szokatlan elrendezés miatt hatalmas a befutható terület (itt már írtam a lakásról), rengeteg ablak (amiknél kiválóan lehet nézelődni), nagy terasz (aminek az ajtaja előtt remekül lehet nyávogni, hogy a gazda kitépje az összes haját felügyelet mellett kiengedje „erkélyezni” a cicát). Mint a mellékelt képeken is látszik, nincs rossz soruk. Most, ahogy hajnali egykor a hálószobában az ágyban fekve írom e sorokat, most is hallom, ahogy randalíroznak és rohangálnak a nappaliban.



És a bónusz...

Ha valakit esetleg érdekel, így néz ki egy macska alulnézetből :)

Az első napok (immáron családként)

A következő héten Kormi is végigjárta a korábban már szintén leírt adminisztrációs utat, érdemi különbség mindössze annyi volt, hogy neki nem kellett a Finanzamt-ba menni. Én viszont ismét elmentem, és meglobogtatva a házassági okiratot olyan sebességgel jelentkeztem át a hármas adóosztályba, hogy csak úgy izzott a levegő körülöttem. Ezzel havi szinten 2-300 euróval fognak többet a markomba nyomni. Korminak is elintéztük a biztosítását. Mivel immáron családtagom, rajtam keresztül őt is biztosítja az AOK és ez (ameddig még nem dolgozik) nem kerül egy forintba (vagy centbe) sem.

A kiérkezésünk utáni hétvégére esett a vb döntő, amit már itt, stílusosan egy helyi sörkertben tekintettünk meg. Nagyon érdekes élmény volt úgy nézni, hogy ezúttal, ha mi még nem is, de a körülöttünk lévők személyesen is érintettek.

A lefújás pillanata

Kormi beiratkozott az integrációs nyelvtanfolyamra is, volt nyelvi felmérőn, ahol a nyelvtanát nagyon dicsérték, viszont – mivel eddig mindig az előbbire fektetett nagyobb hangsúlyt – a szóbeli alapján (ahol gyakorlatilag annyi történ, hogy németül beszéltek vele magáról a kurzusról) kezdő csoportba akarták besorolni. Mivel ebbe nem akart beleegyezni, így arra jutottak, hogy szeptember elején, amikor a tényleges beiratkozás történik majd, még egyszer beszélgetnie kell majd az ügyintézővel és akkor majd eldönti, hogy mehet-e a haladó(bb) csoportba. Az elmúlt közel egy hónapban lelkesen németezett, egy nagyon jó webes szókincsfejlesztő kurzust csinál folyamatosan, aminek lassan már a végére is ér. Ez azért fontos, mert egy komolyabb szókincs és egy jó nyelvtan együtt már egy egész jól használható nyelvtudást ad. Neki ez utóbbi hiányzik még kicsit, ezt igyekszünk most pótolni. De már sokkal bártabb, mint eddig, ahol lehet, igyekszik használni a tudását és hozzászokni, hogy németül beszéljen. Egyébként nagyon ajánlom az előbb linkelt oldalt, rengeteg féle kurzus van, ha valaki épp nyelvet tanul, érdemes szemezgetni belőle. Ha a hallás utáni értést akarjuk gyakorolni, akkor a Deutsche Welle honlapján vannak lassabb tempóban felolvasott hírek, amiket gyakorlásra remekül lehet használni.

Munkakeresésben annyi előrelépés történt, hogy megpályázott a Sixt-nél egy elég jó menedzseri pozíciót (nemzetközi, így nem létfontosságú a némettudás) és behívták interjúra. Mivel itt Bayernben most kezdődött az iskolaszünet, a fél világ szabadságon van, így az interjú is csak szeptember 8-án lesz. Addig is igyekszik minél jobban felkészülni mind szakmailag, mind nyelvileg (angol-német).

Még egy apróság

Emlegettem egy korábbi posztban, hogy ha az ember youtube-on keresztül akar zenét hallgatni, akkor a jogvédőket itt Németországban szívesen letaszítaná a Taigetoszról nem nagyon tudja megkerülni. Én előző hónapban kipróbáltam a Spotify nevű zenei szolgáltatást, ami a világ számos országában (köztük itt és Magyarországon is) elérhető. Ennek a segítségével gyakorlatilag bármilyen zenét meghallgathatunk, nem ugatnak a jogvédők, teljesen legális az egész. A hagyományos értelemben véve letölteni nem tudunk, viszont egy élő internet kapcsolattal nem lesz többé problémánk a zenehallgatással. A legjobb, hogy ingyenesen is igénybe lehet venni a szolgáltatást, annyi kikötéssel, hogy mobil eszközön nem tudjuk használni, továbbá nagyjából ötpercenként meg kell hallgatnunk egy harminc másodperces reklámot a számok között. Az egyik legnagyobb előnye, hogy képes nekünk az éppen hallgatott zene alapján egy kvázi webrádiót indítani. Tehát ha éppen a 90-es évek popzenéit hallgatom, akkor abból az időszakból szépen dobálja nekem a számokat egymás után. Nagyon jól működik, igazi gyöngyszemekre bukkantam a segítségével. Engem meggyőzött, elő is fizettem a teljes verzióra, ez havi tíz euróba kerül, viszont innentől nincs reklám, továbbá leszinkronizálja a kiválasztott zenéimet a telefonomra és el is tárolja őket, tehát aktív internetkapcsolat sem kell többé a zenehallgatáshoz, úgyhogy munkába menet és hazafelé már nem a kis mp3 lejátszómról szól a muzsika, hanem a telefonomról a Spotify-on keresztül. Ha nem is akarunk pénzt adni ilyesmiért, a free verziót mindenképp érdemes kipróbálniuk a zeneszeretőknek.

Ígéret (vagy mégsem)

Szeretném azt igérni, hogy innentől megint rendszeres időközönként fogok blogolni, de magamat ismerve azért vannak kétségeim. Annyit mondhatok, hogy próbálom majd rávenni magam az írásra, mert ha nekiülök, akkor már megy, csak nehezen veszem rá magam, hogy belekezdjek. De majd igyekszem. J