A huszonkettes csapdája - az albérletkeresés

Szeretnék néhány szót arról is szólni, hogy miképpen lehet Münchenben albérletet szerezni. Ha csak egy szóval jellemezhetném, akkor azt mondanám, nehezen. Ha kettővel, akkor marha nehezen. Most, hogy a pazar bérelt lakásban a kanapén fekszem és a hifin az Eminem-show megy (egy kis nosztalgia), már nyugodt szívvel tudok írni arról, amire azoknak kell számítani, akik kint bérlakást szeretnének kapni.


Azt szeretném gyorsan megjegyezni, hogy ez nem teljesen saját tapasztalat, hanem közeli ismerőseink kálváriája. De ha a német fórumokba beleolvasunk, ugyanerről számolnak be. Mi pont ezt szerettük volna elkerülni, ezért egy alternatív megoldást választottunk, ami - eddig úgy néz ki - bejött.


A hiba a rendszerben

A kutya ott van elásva, hogy a munkavállaláshoz lakás kell. Ebben nincs is semmi különös. A gond ott kezdődik, hogy mivel kint abszolút főbérlők piaca van (értsd: többtízszeres a túljelentkezés minden feltett lakásra), így nulla kint letöltött munkaidővel, próbaidőszakon arra az esélyünk, hogy albérletet találunk igen csekély. Sőt, még annak is csak a fele. A folyamat a következőképpen néz ki: túrjuk a netet ezerrel, listázzuk azokat az albérleteket, amik minden feltételünknek megfelel (ár, frekventált helyen, méret, erkély, szobák száma, kutya-macska jöhet, délifekvés, mélygarázs, rádiós zuhanykabin, seggmasszírozós bőrkanapé meg hasonlók). Kis naívan arról még nem tudunk, hogy a jó lakások két-három óra alatt el is kelnek, továbbá, hogy minél jobban ragaszkodunk az igényeinkhez, annál inkább esélytelenek vagyunk.

Tehát kiválasztottuk a nekünk tetsző és árban is elviselhető lakásokat, kezdünk telefonálgatni. Két eset lehetséges: 1: a lakás már elment. 2: a tulaj ad egy időpontot a megtekintésre. Ezt ne úgy képzeljük el, hogy odamegyünk, és egy kellemes fekete mellett eldumálgatunk egy még kellemesebb barnával és a végén kivesszük a lakást. Láttuk mostanában a raktárra licitálós műsorok egyikét? Na, valami olyasmi. Ez ugyanis egy nyilvános megtekintési időpont, jön boldog-boldogtalan, jellemzően olyanok, akik már a sokadik sikertelen próbálkozáson is túl vannak és bármit megtennének, hogy lakást kapjanak (igen, mi magunk is ilyenek leszünk pár alkalom múlva). Ők már leadták az igényeiket, nekik mindegy, csak legyen már valami. És akkor jön a következő meglepetés. A tulajnál le kell rakni "a pakkot". Ez egy kis csomag, benne egy rakat olyan infóval, amihez a főbérlőnek semmi köze. Bankszámlakivonatok, munkaszerződések, Schufa (otthon BAR-ként fut, azt hiszem) igazolás, előző főbérlő ajánlása, stb... Próbaidősek itt ki is buktak. Hogyan villantasz három havi keresetigazolást a próbaidő kezdetén? Ha valami csoda folytán az meg is van, akkor is látszik a szerződésben, hogy próbaidőn vagy, ami a főbérlő szemében olyan, mintha az ördög lennél.

Tehát otthagytad a pakkot. Ha minden rendben van, jó helyen dolgozol, tűrhetően keresel, nem vagy próbaidőn, rendben van a Schufa-d és a csillagok olyan szinten beálltak, hogy egy szétszívott rockénekes elbújhat mellettük, akkor előfordulhat az is, hogy felhív a tulaj, hogy viheted a lakást. Beletoltál sok tanknyi benzint és nyugodtan hozzáírhatod azt a pár levél nyugtatót és kedélyjavítót, ami még ráment a lakáskeresésre, de megvan.

A nehezén túl vagy, van egy lakásod, ami üres. De úgy, hogy az új jelentést ad a szónak. Szerencsés esetben az előző tulajtól át tudod venni a konyhabútort, de ennyi. A falból lógnak a kábelek, foglalat nuku. Nyilván nem mindig ez a helyzet, lehet bútorozott lakást is szerezni, meg minden megegyezés kérdése, de alapvetően tényleg üres a lakás. És akkor szépen lassan neki lehet ugrani lépésenként berendezni. Ha a folyamat elejét túlélted, ez már örömtánc lesz ahhoz képest.


A jutalék (provízió)

Amiről még fontos említést tenni és magyar szemmel elég furcsa, az az ingatlanos jutaléka. Ezt - magyar szokástól eltérően - nem a főbérlő, hanem a friss-ropogós albérlő fogja kicsengetni. Ez törvényileg szabályozva van, 2.38-szorosa a havi bérleti díjnak (rezsi nélkül). Tehát ha lőttél egy jó lakást 700 euróért, akkor ki kell fizetni 700*2.38, azaz 1666 eurót jutaléknak. Ez nem a kaució!! Ezt soha, senki nem fogja Neked visszafizetni! Ezt azért fizeted, mert az ingatlanos jól végzi a munkáját és a főbérlő elégedett. Ezért fizetsz Te félmillió forintot. Logikus, ugye? J

Természetesen lehet magánszemélytől is albérletet szerezni, ekkor nincs közvetítői jutalék, de úgy láttam, hogy azok a lakások drágábbak is, tehát már középtávon sem biztos, hogy jobban jársz, hiszen ha csak 100 euróval is drágább, akkor ha az előző példánál maradunk, már 17 hónap alatt bejön a különbség... Arról nem is beszélve, hogy nem sok lakást hirdet magánszemély, szinte mind ingatlankezelőn keresztül jön-megy.


Számolgassunk kicsit

Nézzük mire számíts, ha nekiiramodsz otthonról:
Az egyszerűség kedvéért számoljunk úgy, hogy az első albérletet ki tudod venni. (Ha ez a valóságban is összejön, akkor futás egy lottószelvényt kitölteni, mert ezek szerint szerencsés kezed van.)

A havi díj: mondjuk legyen egy átlagos 700 Eur.

Tehát:
Első havi albérleti díj: 700 EUR
Kéthavi kaució: 1400 EUR
Provízió: 1666 EUR (2.38x700, ugyebár)

Ez összesen ~3800 euró. És még be sem léptél az albérletbe. Ez kb 1.2 millió forint, és teljesen üres a lakásod! A berendezésre igény és ízlés függvényében legalább ennyit rá lehet számolni (és akkor még puritán lesz). Tehát ott vagyunk, hogy 2-3 millió forint kell legyen a zsebben, mert különben nem lesz hol lakj. A felét rögtön ki kell fizetni, a berendezéssel nyilván jobban ráérsz.

Léteznek persze olcsóbb megoldások, bérelhetsz egy szobát vagy lakhatsz lakóközösségben egyéb nemzetiségekkel (törökök, románok, szerbek, ukránok, stb...). Aki nem teheti meg, hogy kifizet ennyi pénzt egyszerre, azoknak ezt a részét a témának érdemes körüljárnia. Ebben mi nem igazán vagyunk képben...


Az alternatív megoldás

Mivel számítottunk rá (elmondás alapján), hogy mivel jár majd az albérletkeresés, ezért az internet minden szegletét átkutattuk, hogy hogyan lehetne ezt a tortúrát finomítani, mert sem Kormi, sem én nem vagyunk különösebben mazochista hajlamúak, hogy egy ilyen vesszőfutással önként és dalolva rongyoljuk az idegrendszerünket.

Végül találtam egy fórumot, ahol a Mr.Lodge nevű céget említették (azóta ezt több különböző forrásból is hallottam, például a leendő cégemnél is ajánlották, de az angol HR-es csajszi is rögtön ezt vetette fel, mint lehetőség). Ez egy olyan cég, ami arra specializálódott, hogy olyan albérleteket ad ki, amik frekventált helyen vannak, be vannak rendezve az utolsó csavarig (edények, törölközők, ágynemű, tisztálkodószerek, megamitakarsz). Ezek a lakások rövid távra (általában 3-36 hónap) bérelhetőek, fix áron (rezsi benne van). Drágábbak, mint a normál lakások, viszont egyrészt a berendezésre nem kell költened, másrészt a bérlés folyamata sokkal egyszerűbb. A mi esetünkben annyi történt, hogy kiválasztottuk a nekünk tetsző lakást (több, mint 300 lakásuk van Münchenben) és néhány levélváltással meg is született a szerződés. Személyes megtekintés nem volt, minden lakásnál naprakész fotók és videó is van. Mondanom sem kell, hogy pont olyan élőben is, mint a képeken.

Csak a miheztartás végett, róla lenne szó:
http://www.mrlodge.com/search/detailed-view/4762/

Van hozzá teremgarázs (ritka errefelé), terasz is, jöhet a két cica is, stb... A képek azt hiszem, magukért beszélnek.

Hat hónapra írtuk a szerződést, de szükség esetén lehet hosszabbítani. Az ára nem kevés, főleg az előző 700 eurós példához képest, de a nyugalom megfizethetetlen J És lesz időnk majd szeptemberig nézni egy tartós albérletet, ami majd megfelel a továbbiakban és berendezni. Lesz addigra pár hónapnyi fizetésigazolásunk, már nem leszünk próbidőn (vagy nagyon a végén leszünk), stb... És remélhetőleg lesz elég tartalékunk is.

Összességében ez az út jóval többe kerül (hiszen itt is van jutalék, igaz itt csak másfél havi, plusz hozzá kéthavi kaució), de úgy érzem, hogy jól döntöttünk. Persze a végső konzekvenciát majd októberben tudom levonni, ha meglesz a másik albérlet...